2017. február 13., hétfő

...this is the end...

A cím sokat sejtet, nem?
Oké, ez rémes kezdés volt tőlem, szóval fussunk neki újra!

*

A laptop előtt üldögélő lány nem találja a szavakat, pedig már hetek... á, kinek akar hazudni, hónapok óta fontolgat egy hasonló bejelentést. A billentyűzet a szokásostól eltérő módon most furcsán idegennek tűnik neki, felőle aztán kínai írásjegyek is rejtőzhetnének a magyar abc betűi alatt, akkor se lenne nehezebb dolga.
A gondolatai csatát vívnak.
Szeretem ezt a történetet - így az egyik.
De már hónapok óta halogatom a folytatást - felesel a másik.
Viszont csak le kéne ülni, minden itt van, a fejemben - pro és kontra érvek, szinte végeláthatatlanul, ellentmondva egymásnak.
Ha így folytatom, skizofrén leszek; és amúgy is a lustaság az életem - két jelentéktelen gondolat, amibe lehetetlen belekötni, mert igaz és megmásíthatatlan.
Végül valahogyan rászánja magát, hogy lassacskán, folyamatosan az ebéd után vágyakozva bepötyögje ezt a néhány sort. Február tizenharmadika van, körülbelül két hét múlva lesz a KOADFEO fél éves - az elkészült nyolc fejezettel, a csodálatos designnal, az imádnivaló trailerrel együtt.
Illetve csak lenne, mert addigra - és néhány perc múlva - a búcsúzkodó lány hosszú, téli álomra fogja küldeni Larry Stylinson, Troye Sivan és Ziall Horlik aprócska világát, ahol ki tudja, mi minden fog még történni annak ellenére, hogy a nyilvánosság elől elzárják a betekintésre alkalmas virtuális kaput.
A világot már így is por lepi, nem lenne érdemes leporolni, egyelőre semmiképp. Se Troye, se Harry, Zayn pedig végképp nem engedi magához közelebb a lányt, akármennyit is agyalt elalvás előtt, hogy vajon mi lehet velük a probléma. Egyik elmélet sem az igazi, a szálak pedig úgy szétbomlottak időközben, hogy varrónőnek kellene lennie a helyrehozásukhoz.
A laptop előtt ülő lány a száját rágja, keresi a szavakat, amiket nagy nehezen meg is talál:
- Köszönöm, hogy eddig velem, velünk voltatok, de a KOADFEO szereplői ellustultak, lövésük sincs, mit kezdjenek magukkal, én pedig nem tudom, miként hívhatnám őket újból kalandokra...

*

Nos, már egész biztos, mindenki tudja, mire szeretnék kilyukadni.
Nem mondom, hogy örökre, de egy időre biztosan befejeződik ez a blog. Sajnálom, hogy eddig halogattam, ennyit ígérgettem, egyszerűen most nem megy, és nem érzem úgy, hogy a közeljövőben jobb lenne.
A blogvilágot nem hagyom itt, még régebben megnyitottam egy blogot, ami a Csillogó sötétség névre hallgat (LINK), és ahova már feltettem több irományt is, amióta itt nem aktívkodom. Remélem, néhányan bekukkantanak oda, és mivel Ti főként Larrysek vagytok, megjegyzem, van oda pár ötletem, amivel szép lassan elő fogok hozakodni, habár ott aztán lesz minden, épp egy Malec fanficet írok.
Mert mostanság ilyen kis szétszórt vagyok a fandomok szempontjából - is.

Szóval ki tudja, találkozunk-e még... szeretlek Titeket, mindent köszönök, de ez ÍGY és MOST nem megy. <3

Ölel titeket: Liz

☀☼☀

2 megjegyzés:

  1. Sajnálom!:(
    Annyira imádtam az itteni Louist, az összes esdig olvasott Larry blog közül ennek a Louisnak fogott meg legjobban a jelleme. A félénk, szerelemre vágyó, de semmi múltban történt tragádia, szimplán ilyen.
    De megértem ha nem folytatod, nem jó erőltetésből írni.
    Nyugtass meg hogy ugye nem fogod törölni? Seretem visszaolvasni a részeket, nem számít hogy hány fejezet.
    Köszönettel tartozom az eddigi munkádért :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát még én mennyire sajnálom - és ezt teljesen őszintén mondom.
      Hihetetlenül jó ezt olvasni, köszönöm, és azt is, hogy rád végig számíthattam.💞
      Még fogok vele próbálkozni, a kilencedik fejezetet is elkezdtem, csak hát... igen...
      Dehogy törlöm! A szívemhez nőtt így is, és szerintem én vagyok az, aki a legjobban reméli, hogy nem lesz befejezetlen a dolog. Végül is még néhány évet lehúzok ezen a kis bolygón, nem? Addig meg bármi lehet.
      Ugyan.💞
      xx egy rettenetesen hálás, de zavarodott Liz

      Törlés